Az óperencián innen, hol a kurtafarkú malac sokáig nem túr, mert hamar megsütik, volt egy királyság. Az Alduna menti királyságról szól a történet, aminek tekintélyt parancsoló uralkodója, Kotyvasz király volt. Az emberek szerettek itt élni, mert zöld mezők sorakoztak vég nélkül, az erdők pedig hemzsegtek a vadaktól. A király nem volt irigy és szigorú, engedte, hogy vadásszák is őket és ettől csak még több vad futkározott a fák között. Így volt ez a bővizű folyókkal is. Már korán reggel halat árultak a kofák, olyan bőséges volt a fogás mindig. A király élvezettel kóstolta a különféle finoman elkészített ételeket, és néha még ő is fakanalat ragadott. Leghőbb vágya volt, hogy a fiának takaros feleséget találjon és a lakodalomra ő készíthesse az ételeket. Ez azonban nem tűnt egyszerű feladatnak. Pritamin királyfi nagyon válogatós volt, nem csak a lányok terén, hanem az ízek terén is. Akár melyik királyság lányát hozatta az Apja feleségnek, a királyfi mindig talált valamilyen kifogást. Ha pedig főzni nem tudott, esélye sem volt nála. Egy idő után a királyfi úgy érezte, nincs maradása a hazájában, és úgy döntött ő talál feleséget magának. Bejárt több országot, birodalmat, de a királylányokat mindig nyamvadtnak találta. Addig-addig vándorolt, hogy már el is felejtette, miért indult útra. Figyelmét lekötötték az érdekes ízek, a különleges receptek. A Középduna menti királyságban sokáig elidőzött, lenyűgözték annak szépségei. Sokat vándorolt az erőiben, jóízűen itta a források vizét, a barlangok mélyén hűsölt, a hévizeiben pedig lubickolt. Szeretett Soktemplom falvában időzni, mert itt a természet minden gyümölcsét szabadon adta. András király idején kapta a falu a jogait és a lakók örömükben sok templomot építettek. A Duna közelsége miatt, nagyon finoman készítették a halas ételeket. Az egyik kereskedő házába nagyon szeretett járni, mert ott főzték a legfinomabb halászlét és ennek nem tudott ellenálni. Egy idő után azonban már nem csak a halászlé miatt járt oda, hanem a kereskedő lánya miatt is. Szép is volt, okos is volt és ismerte a halászlé receptjét. A királyfi bizony nem keresgette tovább az igazit, hanem arra törekedett, hogy elnyerje a szívét. Olyan kitartóan szorgoskodott körülötte, hogy nem kellett sokáig várnia. Hatalmas lakodalmat csaptak, csak úgy folyt a halászlé a Duna parton. Egy idő után Kotyvasz király is megenyhűlt, főleg, amikor a finom halászléből ízelítőt kapott. A fiatalok együtt főztek boldogan, tökéletesítették a receptekek. Amikor az Anyósa is meghalt, átvették a kifőzdét és hálából „Anyós konyhának” nevezték el. A tudás nemzedékről nemzedékre öröklődött a halászlé még napjainkban is az ősi recept alapján készül. Az idők változtak, sok újat hoztak, de az ízek olyan finomak maradtak, mint hajdanában.